AKTUÁLIS HÍREK

Iskolánk legendás földrajz-testnevelés szakos, de inkább csak tesitanára, Laci bácsi 8 éve tanít nálunk. Azonban minden jel arra utal, hogy nem a focipálya melletti padon született, cikkünkben igyekszünk az ezt megelőző időszakot bemutatni.

A sztori 62 évvel ezelőtt kezdődött el valahol Miskolcon történetesen azzal, hogy a tanár úr megszületett. Gyerekkorára pozitívan emlékszik vissza, „sok élményben volt része”, valamint rengeteget sportolt, többet, mint amennyit ismételni kellene Annamária tanárnőnél.

Állítása szerint mindent is kipróbált, de a hosszabb távú futások és a labdajátékok jöttek be neki a legjobban, azok közül különösen a foci és a kosár, ami az egész életét végigkísérte,

„meg hát úgy kell ezt elképzelni, hogy ebből él az ember, illetve a család is nagyjából ebből a két sportágból él.”

Fiatalkorában „sokfelé csapongott az ember fantáziája”, nyolcadikos korában az orvosi pálya érdekelte, de miután látott komolyabb sérüléseket, vért, meg egyéb ijesztő dolgokat, hamar letett erről.

16 éves kora körül jött az ihlet, hogy, ő tanár szeretne lenni, vagy edző, illetve hát a kettő kombinálva, tesitanár és mellette kosárlabda vagy fociedző. És így is lett.

Némettanulás általános iskolában

Tanulmányait a Miskolci 34. Számú Általános Iskolában kezdte, amit később átneveztek Könyves Kálmán Általános Iskolára. Ez egy rohadtul nagy suli volt, elmondása szerint több mint 2200 diák járt ide délelőttös-délutános beosztásokban.

Elmesélte, hogy akkoriban az országban elsők közt tanulhatott németet általános iskolában harmadiktól úgy, hogy sok köze nem volt magához a nemzetiséghez, természetesen csak az orosz mellett, mert azért mégiscsak az volt a fontos. Elmondása szerint ez ekkoriban különlegességnek számított, a közeli gimnáziumból járt át két tanárnő, és a 46 fős osztályt két részre osztva 23-23 fős csoportokban oktatták. Ötödiktől szerzett az iskola egy igazi, általános iskolai németoktatással foglalkozó tanárt, és ő tanította őket egészen nyolcadikig.

És ez a történet itt körülbelül véget is ér, de azért azt mondta, hogy bár nem nagyon használja a nyelvet, egy általános iskolai harmadikos-negyedikes-ötödikes órát azért meg tudna tartani.

Volt is lehetősége párszor kipróbálni ezt, ugyanis amikor éppen egy általános iskolában tanított, 5-6 alkalommal beosztották helyettesíteni németórákra, és ott tudott menőzni a diákoknak azzal, hogy hozzá tud szólni a diskurzushoz, illetve hát a tankönyv szerint végigvezényelni.

Pecázgatás középiskolában, egyetem Nyíregyházán

Középiskolába szintén Miskolcon járt a Kilián György gimnáziumba, amit később átkereszteltek Diősgyőri Gimnáziumra „a diósgyőri városrészhez kötődés hangsúlyosabb kifejezése érdekében” a suli weblapja szerint. Hát, ez szerintem sikerült, még ha nem is túl ötletes, de kissé elkalandoztunk, a lényeg, hogy Laci bácsi valahol a közelben lakott körülbelül 150 méterre, csak egy villamossínen kellett reggelenként átkelnie.

Nagyon szép, meghatározó éveket töltött itt, kirándulásokat szerveztek, bulikra jártak együtt, satöbbi, meg még említésre méltó, hogy nyáron horgásztak is. Kezdetben 4-en voltak, később már hatan, és azt csinálták, hogy amikor olyan kedvük volt, kimentek pár napra, akár hetekre is Miskolc környékére különböző bányatavakra pecázgatni. Feltehetően élvezték, együtt voltak, főztek, ettek, ittak, fogtak sok halkat, satöbbi. Ez a hobbi, mármint a horgászás a későbbiekben, erről még lesz szó a cikkben.

Osztályuk a mai napig a lehetőségekhez képest összetart, ötévente vannak érettségi találkozók, ahol körülbelül 70%-os a részvétel úgy is, hogy vannak, akik már nem élnek, továbbá egyes emberekkel gyakrabban is találkozik.

Gimnáziumban alapvetően az érettségi és a felvételi tantárgyakra, esetében a testnevelésre és a földrajzra koncentrált,

„a többit egy kicsit hanyagolta az ember.”

A harmadik (azaz tizenegyedik) évfolyam félévétől számítottak a jegyek, onnantól igyekeztek ötösöket szerezni, valamint a tesiérettségi részét képző dolgokra felkészülni, tehát ilyen szertornára, labdajátékokra, ugró- és futószámokra , meg egyéb ijesztőbbnél ijesztőbb cuccokra.

Ő azonban ezeket komolyabb gond nélkül elvégezte, és felvették a Nyíregyházi Besenyei György Tanárképző Főiskolára, amit azóta már párszor átszerveztek és átkereszteltek okos emberek, akik éppen unatkoztak, most éppen Nyíregyházi Egyetem néven működik.

Fölrajz-testnevelés szakos tanári diplomát szerzett, valamint ezzel párhuzamosan kosárlabdaedzői képzésre is járt, igaz, csak az alapképzést végezte el, de „akkor az tökéletes volt. Vagy úgy látszott, hogy tökéletes, illetve a mai napig is, úgy kell mondanom”.

A másik szak

Hivatalosan, órarendileg egyébként sosem tartott földrajzórákat, ennek fő oka, hogy a legtöbb helyen, ahol tanított, magas óraszámban oktatták a tesit, szóval inkább ott volt rá szükség, és ebből meg is volt az óraszáma.

Azonban többször is helyettesített órákat, amikor a rendes szakos tanár mondjuk beteg volt, igaz, ezek csak ilyen egy-két-három órás kalandok voltak. A földrajzban rejlő összefüggésekre, logikákra igyekezett felhívni a figyelmet, és állítólag látszott a diákok érdeklődése. Amit meg is tudok érteni, lehet, olyan éles volt a váltás, mint amikor pár éve bejött egyszer a Páricska helyett helyettesíteni a Pluhár tanár úr, és előadást tartott Szlovákiáról. A többit mindenki fantáziájára bízom.

Azt mondta, azért választotta amúgy ezt a szakot, mert – nagy meglepetés következik – gyerekkora óta érdekelte.

„én általában úgy közlekedtem, meg mentem, hogy azért tudtam, hogy hol vagyok, miért vagyok ott, ott mi van, milyen tájegységen vagyok éppen, Magyarországnak melyik részét nézem, és nagyon megragadott az a természetföldrajzi része egy-egy országnak, egy-egy országrésznek, tehát a csodáit megpróbálta az ember egy-egy területnek fölfedezni, és akkor ezek azért úgy döntően befolyásolták azt, hogy én nagyon szeretem magát a földrajzot.”

A tanár úr elmondása szerint földrajz-testnevelés szakon általában mindenki tesiből írt szakdolgozatot, mert úgy gondolták, abból könnyebb, ő azonban valami húzósabb, utánanézősebb dolgot akart választani, így lett a szakdolgozatának témája

Borsod megye állattenyésztésének jelentősége a kétezres évekig.

Volt is benne kihívás, helyi miskolci agrárintézet-szerűségekbe, vagy mikbe is ellátogatott, hogy kérdezősködjön, infókat szerezzen az állattenyésztéssel kapcsolatos dolgokkal kapcsolatban, meg aztán „egy kis vizionálás is volt benne, tehát egy jövőképet kellett kialakítani”.

De miért is lett tanár?

Azért, mert – ismét nagy meglepetés következik – nagyon szeret emberekkel foglalkozni, főleg a gyerekek mindig közel álltak hozzá. Úgy látja, az élet visszaigazolta, hogy jó ötlet volt.

A tesitanárok luxusa, hogy mivel nem kell dogákat javítani, készülni az órákra, meg mindenféle huncutságokat csinálni, lehet mellette délutánonként edzősködni, vagy bármi mást csinálni, szóval plusz pénzt keresni. Laci bácsi állandóan élt ezzel a lehetőséggel, általában úgy tolta, hogy akiket délelőtt tanítgatott órán, és tehetségesnek, vagy legalábbis lelkesnek tűntek, elcsalogatott a délutáni edzésekre, szóval lényegében ugyanazokkal foglalkozott mindig, az suli pedig egyfajta bázisként szolgált.

Azt mondta, nagyon szeret a gyerekekkel foglalkozni, „magát a sportot megszerettetni, egy kis önállóságot, vagányságot adni nekik a sporton keresztül”. Büszke arra, hogy leendő élsportolókat, olimpikonokat és NB1-es kosárlabdázókat tanított, bár ez azért annak is köszönhető, hogy sporttagozatos iskolában tanított hosszú ideig, de erről még lesz szó.

Örül annak is, hogy 4 lány is, akiket oktatott, tesitanár, illetve mellette kosáredző lett.

„mikor találkozok velük ilyen továbbképzéseken, akkor azért nyilván már elmondták, hogy azért én voltam a minta, tehát engem utánoztak, tehát hogy olyan legyen, mint Laci bácsi, ez jött ki a beszélgetésből mindig, hogy ők azért lettek testnevelők illetve kosárlabdaedzők, mert ők ezt látták.”

Többször is csábították olyan helyekre, ahol több pénz lehetett volna keresni, előfordult olyan eset, amikor „tízszer, tizenötször annyit kereshettem volna, mint tanárként”. Másodállásban végzett is izgi dolgokat, például többször is foglalkozott biztosítási ügynökösködéssel, de főállásba sosem ment ki. Egyik alkalommal a főnöke azt mondta neki, hogy „tudja, hogy soha nem fogok kijönni főállásba biztosítózni, mert tudja, hogy ez nálam elvi kérdés, hogy én tanár vagyok, és azért végeztem főiskolát, hogy taníthassak”.

„Egy ilyen biztosítási kft-ben dolgoztam több emberrel, én voltam ott a kisfőnök, hogy úgy mondjam, én képeztem ki az ügynökeimet, és akkor volt egy ilyen 5-6 fős kis biztosítós csoport. A tanítás mellett ez nekem belefért, és anyagilag is jó volt azért.”

Hosszabb időre azonban sosem hagyta el a tanár pályát. Egyszer beadta a felmondását még a miskolci általános iskolában, de aztán 3 nap múlva visszakéredzkedett, hogy mégsem akar felmondani, mert tanítani szeretne.

Iskolák sora Miskolctól Pestig

Laci bácsi 1983-ban kezdett tanítni, hogy évszámokkal szórakoztassak mindenkit. Pályafutását egy miskolci kisegítő iskolában kezdte, azért ment oda, mert ott adták abban az időben a legmagasabb alapbért, és

„azért döntő volt ekkor is egy tanár életében, hogy nem 2700-ért, hanem 8000 forintért tudok tanítani.”

Csupán egy évet töltött itt, nagyrészt hátrányos helyzetű gyerekekkel foglalkozott, de sporteredményeket azért el tudtak érni.

Ezután azonban „Elcsaltak, mert éppen olyan edzőre volt szükség, mint én”, tehát aki kosárlabdával foglalkozik. Egy miskolci testnevelés tagozatos suliról van szó, tíz évig, tehát 1994-ig maradt itt. Az iskola mellett párhuzamosan a DVTK-nál volt női kosárlabdaedző, egy időben női utánpótlás-vezetőedző is. Az iskola jellegéből fakadóan szép eredményekkel értek el mind a sulival, mind a klubbal.

Ezt az időszakot egy válás követte. Felköltözött Budapestre, pontosabban először Budakalászra, mivel itt talált egy állást, ami mellé járt egy ilyen szolgálatilakás-szerűség is, mivel neki értelemszerűen nem nagyon volt ilyesmije Pesten. 3 évet töltött itt, eközben került a MAFC kosársulihoz alkalmazottként, valamint a Közgazdasági Egyetem fiú kosárcsapatának edzője is volt.

1997-ben az Őrmezei Általános Iskolába ment, ami amúgy tök közel van a Bethlenhez, valahol a Kelenföldi Pályaudvar túloldalán. 2015-ig tanított itt, amikor aztán „Újpestre csaltak át szintén kosárlabdaügyben a Megyeri Tigrisek nevű csapathoz”. Két évet töltött itt, azonban

„Nem tetszett maga úgy az iskolában a légkör, habár szerettek a gyerekek meg a tanárok is, de valami nem stimmelt, nem tudom pontosan megmagyarázni, hogy mi, de nem éreztem magam ott jól abban az iskolában, habár jó eredményeim voltak ott is rögtön.”

2016-ban annak köszönhetően került a Bethlenbe, hogy Ági néni kiírt egy reklámot, hogy testnevelőt keresnek, ő pedig jelentkezett, akit a MAFC-on, tehát a kosárlabdán keresztül már ismert. Szimpatikus volt neki az iskola felépítettsége, a tanárok, gyerekek viszonya, úgyhogy

„Úgy döntöttem, hogy akkor ide jövök, és már valószínű, hogy innen megyek nyugdíjba is”.

Délutáni élet az apró gyerekekkel

Jelenleg is edzősködik délutánonként, nálunk elsőtől negyedikig tart fociedzést az „apró gyerekeknek”. Negyedik utána Kelen Fociklubba egyenes út vezet, oda küldi azokat, akiknek van kedvük folytatni, mert ott véleménye szerint becsületesen, tisztességesen foglalkoznak a gyerekekkel, bár „Volt már egy-két jobb helyre is elkerülő gyerek”.

A MAFC kosársuli alkalmazottjaként pedig a Bocskai Általános Iskolában szintén 1-4.-es gyerekeknek visz egy kosárlabda előkészítő csoportot. Mindkét edzésen körülbelül 20-20 gyerek van.

Foci, kosár, meg halak a Tiszán

5 hónapja volt a tanár úrnak egy térdműtétje, és azt monda, egy kicsit visszaesett az erőállapota, és még mindig óvatosnak kell lennie vele, azonban

„Nagyon szeretnék visszatérni úgy, hogy néha egy kicsit beállni focizni ide-oda a gyerekek közé is akár, egy kapuba, de még nem merem megkockáztatni, hogy a térdem miatt beálljak. Viszont így esténként ilyen lötyögő-kocogó mozgásra már elmegyek.”

Elsődleges hobbija a horgászás, különösen azóta, amióta két éve vett egy Tisza-parti telet Miskolc közelében Tiszalöknél, közigazgatásilag egy Csobaj nevű faluhoz tartozva. Építtetek rá egy „nagyon kellemes kis faházikót”, és tavaly nyáron már üdülni is tudtak.

„Sokat olvasok, illetve különböző videócsatornákon figyelem, hogyan lehet minél eredményesebben horgászni”, valamint azokból az emlékekből, fortélyokból, amik megmaradtak neki onnan, amikor még Tisza-közeli falvakba jártak le pecázgatni, próbál meg összeállítani pecázással kapcsolatos módszereket, meg minden mást.

Ezen a telken, az élő Tiszában fogta élete legnagyobb halait, egy 9 és egy 17 kilós amurt, amiről azt mondja, óriási élmény volt.

Két kedvenc sportága, ahogyan korábban már említettem, a foci és a kosár,

„Amiből életem végéig valószínű, hogy meg fogok élni.”

Bármelyik sportágat szívesen nézi a tévében,

„főleg az ilyen atlétika, az érdekel, azok nagyon szimpatikusak, közel állnak az emberhez, szereti nézni a mozgásokat, tehát hogy hogyan építi fel egy-egy ilyen atléta a különböző eredményességét, amit előidéz.”

Az abszolút favorit a futball, de a jó minőségű kosárlabdát is szereti nézni. Rengetegszer jár meccseke, mind focira, mind kosárra.

Két fiú, egy lány, három feleség

Nagyobbik fia ügyvéd, jogász, azonban ahogyan az egész családnak, neki is van valami köze a kosárhoz, konkrétan úgy, hogy a főállása mellett kosárbíró, az NB1 A csoportban fúj, emellett van nemzetközi minősítése is, szóval ilyen meccseken is lehet bíró. Szokott is lenni néha, az elmúlt időszakban körülbelül nyolcszor, sokat volt Franciaországban, Spanyolországban, Törökországban, „egész Európát végigfújta idén”.

Másik fia focista volt, ő

„egy fél éve akasztotta szögre a csukáját.”

Jelenleg annál a csapatnál, ahol visszavonult, történetesen a Békéscsabánál másodedző, valamint elemző edző, és „egyelőre nagyon tetszik neki ez a szakma”.

„Ő készíti fel a csapatot az ellenfélből, miden egyes játékost kielemez, illetve a taktikáját, meg az egyéni dolgait pályán, kinek mi az erőssége, mi a gyengéje, hol lehet megsebezni az ellenfelet.”

Korábban a lánya is sportolt, kosárlabdázott, azonban megsérült, és abba is hagyta. Jelenleg a Trófea Grillnél dolgozik a recepción, „Ő vezeti a naptárat”, tehát hogy mikor bérlik esküvőt vagy bármi más rendezvényt tartani, satöbbi.

Fanatikus Liverpool-szurkoló,

„egyedül felül a repülőgépre, foglal egy repülőjegyet tegyük föl, Portóba, és megnézi a Portó-Liverpool meccset. Ő így maradt a sporttal kapcsolatban.”